Szomorú tény, hogy a magyar képzőművészeti alkotások jelentős része határon túli területeken található: templomok, kastélyok, paloták, szobrok, freskók, festmények, illetve magyar gyökerű festőiskolák, művésztelepek. Azonban amellett, hogy egy nép által évszázadok alatt létrehozott kincsek egy tragikus történelmi pillanatban idegen kézbe kerültek, az utódállamokban rekedt magyarok is új művésznemzedékeket neveltek fel, és tovább gyarapították, és gyarapítják ma is alkotásaikkal a művészet világát. Egyik ilyen, az erős magyar gyökerekkel rendelkező kárpátaljai festőiskola, kárpátaljai festőművészet, amelynek alapítói Boksay József és Erdélyi Béla 1927-ben, Ungváron alakította meg a kárpátaljai művészeti szabadiskolát, majd 1931-ben a Kárpátaljai Képzőművészek Szövetségét.
Az általuk (is) képviselt nemzedék tagjainak nevéhez fűződik az ún. „kárpátaljai festőiskola” létrehozása. Szellemi örökségüket a kárpátaljai ukrán/ruszin és helyi magyar közösség is büszkén magáénak vallja.
A kárpátaljai festőművészek alkotásai a kárpátaljai hagyományokból építkeznek. A sokszínű és gazdag táj, az ott élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek számukra. A népviseletből, a természetből, a mindennapok egyszerűségéből vett pillanatok színes kompozíciókban tárulnak elénk. Portrék, csendéletek, tájrészletek, életképek elevenednek meg a vásznakon, melyekbe az alkotók belecsempészik saját érzéseiket, egyéniségüket is.
Kárpátalja gazdag kultúrájának színpompás lenyomatát vélhetjük felfedezni az alkotásokon. Falvakat, utakat, folyókat, dombokat, erdőket, hegyeket és embereket látunk.
A művészeti alkotások élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű megyét, ahol a magyar lakosság mellett ukrán, ruszin és hucul nemzetiségű emberek élnek együtt, egymás között, békében.”
Napjainkban a Kárpátalján élő és alkotó képzőművészek elsősorban a Kárpátaljai Képző és Iparművészek Révész Imre Társaságában tömörülnek. Az alkotómunka télen-nyáron, hóban-esőben, és verőfényes napsütésben is folyik a „legendák földjén” – ahogyan ők találóan hívják Kárpátalját. Alkotnak hegyek között, tisztásokon, patakpartján, falvakban önállóan, illetve alkotótáborok formájában. Örvendetes, hogy folyamatos az utánpótlás, azaz számos tehetséges fiatal alkotóművész nevelődik ki akár a Kárpátaljai Képzőművészeti Főiskolán, akár a mesterek keze alatt a szabad ég alatt, vagy a műtermekben.
Összeségében elmondható, hogy a kárpátaljai festőiskola a mély gyökerű magyar kultúrában egy fontos, önálló vonalat képvisel, amelyet kulturális örökségünk részeként kell értelmezni, és megismertetni minél szélesebb közönséggel, és megőrizni a jövő generációja számára is.
